Magyar Katolikus Lexikon

"érosz" (gör. érosz, vö. Pszükhé; lat. amor, cupido): 1. a görög és latin mitológiában a szerelem istene. - Homérosz még nem ismerte. Hésziodosznál a legősibb istenségek egyike: kezdetben volt a Kháosz, azután Gea (Föld), Tartarosz és érosz, aki minden létező létrehozója, fönntartója és egybehangolója. Theszpiében egy alaktalan szikla képében (→megalit kultúra) tisztelték, 5 évenként ünnepelték. A költők érosza a legifjabb isten, aki pajzán és kegyetlen: szerelmet olt istenekbe és emberekbe, hogy gyötörje őket. Anyja Aphrodité, apja hol Árész, hol Hermész, néha Zeusz. Az emberi lélek megszemélyesítőjével, Pszüchével kapcsolták össze.

- 2. Az emberben rejlő természetes erő, egymás iránt azonosan érző, szimpatizáló emberek kölcsönös szeretete és vonzalma, ill. a nagyobb iránti viszonzatlan vonzódás. Ilyen értelemben az érosz (látszólag) szemben áll a keresztény szeretettel, az →agapéval, mely az alacsonyabbrendűhöz, a kisebbhez is fordul, kiáll a nem szép, az erotikus értelemben nem vonzó mellett is. E szembenállás miatt az érosz teológiai szempontok szerinti méltatása /sokáig/ elmaradt (első művek: 1990; 2000; 2006, 2017). Jozef Ratzinger teológus (Pápa) hozta vissza az érosz fogalmat végérvényesen a köztudatba.

- Az érosz kapcsolatban van a nemiséggel, de nem azonos vele. Hatással van a nyelv, a világ, a természet, a hivatás, a szoc. csoportok és a művészetek, ill. az ember kapcsolatára.

- Az érosz önmagában spontán tapasztalat, de igazodnia kell az erkölcsi rend követelményeihez, s megadhatja az első élményeket arról a teljesen önzetlen szeretetről, ami az agapé.

- Az ÓSz történetei között sok az egyértelműen erotikus történet: Paradicsomból való kiűzés, Jákob Leával és Ráchellel kapcsolatos élményei stb. Az Énekek éneke (vö. Énekek éneke*2) rendkívül szemléletes képekben mutatja be a férfi és a nő erotikus vonzalmát. Izrael nagy királyainak története is elgondolkodtató erotikus eseményekről számol be. Jóllehet ezek a beszámolók csupán annak elbeszélésére korlátozódnak, ami egyszer történt, nincs bennük elhatárolódás vagy rosszallás az éroszszal szemben; nem minősítik szeplőnek, sem az istenszeretettel ellenkezőnek.

- Az Újszövetségben jóformán nincs érosz-elbeszélés, (az evangéliumokban) az érosz nem téma. (KIK-es manapság)

A jámborság viszont mindig használt erotikus képeket, fogalmakat, motívumokat. Erről a középkori misztika éppúgy tanúskodik, mint a korai újkor spiritualitása. A jámborság szintjén tehát nincs kibékíthetetlen ellentét az érosz és a keresztény szeretet között. A hívő ember nem élhet igazi keresztény életet, ha nem képes kellően értékelni Isten minden ajándékát, köztük az éroszt is.

K. Rahner szerint: „az érosz az emberi személy legmélyéről jövő nyitottság, vágy, mely által Isten meg nem érdemelt ajándékának, a szeretetnek ünnepélyes elfogadására képes”. - A keresztény életben az érosz mint kölcsönös szerelem a szentségi házasság ajándéka, mint szeretet-energia a másokért elajándékozott élet fontos késztetője. /Pecz 1985. I/2:690. - Schütz 1993:80.

J. Ratzinger (Deus Caritas est)

Forrás: Katolikus Lexikon