Márkus Emília Színésznő Született: 1860. szeptember 10. Szombathely, Magyarország Elhunyt: 1949. december 24. Budapest, Magyarország

Életrajza:

Adatok:
1875. október 23.: első színpadra lépése: Dumas:"Alfonz úr"-ban -Adrienne, Várszínház
1877 - a Nemzeti Színházhoz szerződik
1877. október 22-én első szerepében, 17 évesen (!) Shakespeare: Rómeó és Júlia - mint Júlia
1882 - Pulszky Károly felesége lesz, mint P. Márkus Emília
1901 - az első magyar filmben címszerepet kap (A tánc)
1903 - Párdány Oszkárnak lesz a felesége, továbbra is P. Márkus Emília marad hát
1921 - Greguss-díjat kap
1928. - a Nemzeti Színház örökös és tiszteletbeli tagja lesz
1930 - megkapja a kor legmagasabb adható kitüntetését, a Corvin-koszorút.
1932 - nyugdíjaztatása
1932-1942 nyugdíjasként játszik a Nemzeti Színházban
1942. augusztus 15. - utolsó premierje, ami egy repríz: Zilahy Lajos: A házasságszédelgőben mint az óvodásné, korábban ő alakítja a színésznő szerepét

1946 őszén a Magyar Színházban három estén keresztül játssza, a "Szülők lázadásában" Holm tanácsosné szerepét.

1947 nyarán a Vígszínházban fellép a "Mi lenne ha..." című műsorban, ahol Ady verseket szaval

1949 szentestéjén, december 24-én hunyt el, 89 évesen. December 27-én a Nemzeti Színház rendezett dísztemetést tiszteletére.

Életútja részletesebben

..akinek tűz a keresztvize

Édesapja, tanult mesterségére nézve gombkötő, ám Emília születése idején, már ebből a szakmából nem tudja eltartani gyerekeit és a szombathelyi, Battyányi Fülöp-féle malomnál helyezkedik el. Emília, szülei hetedik gyermekeként, a malomban születik meg, ahol a lakásuk is van. Emília földi megérkezése sem hétköznapi, hisz születése után néhány órával a malomépület kigyullad. Hirtelen el kell hagynia a családnak a lakást az újszülöttel, s egy rokonhoz, Márkusné fivéréhez, Horváth Boldizsár ügyvédhez, annak Szombathely főterén álló házába költöznek és ettől fogva itt laknak. Márkusné ellátja saját gyerekei nevelésén kívül a ház ügyes-bajos dolgait is. Horváth Boldizsár egyébiránt Vas megye országgyűlési képviselője, és az 1867-es kiegyezés kormányában igazságügy miniszter. Munkája kapcsán Horváth Boldizsár a fővárosba kerül, addig a Márkus család egymaga él Szombathelyen, a főtéri házban. Hamarosan Emília elveszíti édesapját, majd pedig 1872-ben Horváth Boldizsár temeti feleségét. Ekkor özvegyen maradt nővérére bízza négy gyermeke neveltetését, és a háztartás vezetését Pesten. Így hát Márkusék a fővárosba költöznek, a nagyhírű Horváth házba.

Az első pesti esztendők

Márkus Emília így emlékezik vissza gyermekkorára: "Egy éves korban kerültünk fel Pestre. Anyám Horváth-lány volt, Horváth Anna, Horváth Boldizsárnak, az első magyar igazságügy miniszternek a húga. Sokan jártak gyerekkoromban anyámék házába, akikre érdemes emlékezni: Vas Gereben, Czuczor, Bajza, Arany János... A mi családunkban senki sem volt művész... mire tizenkétéves lettem - ki kellett venni a zárdából. Nem bírtak velem. Színésznő akartam lenni. Nagy felháborodás az úri családban. Ilyen még nem fordult elő közöttük..."

A kamaszlány Budapesten

Emília nagybátyja ebben az időben, mint ismert politikus és közjogi méltóság ismeretes, háza pedig az akkori szellemi élet egyik fellegvára. Estélyek, koncertek, összejövetelek váltják egymást. Gyakori vendég Eötvös József és fia Eötvös Loránd, Kaas Ivor, Trefort Ágoston, Gyulai Pál, a Pulszky család, Michalkovich Ödön, Andrássy Gyula, és még sokan mások, és jó néhányszor vendég Liszt Ferenc is. Egy estélyen az ifjú Márkus Emília elszavalja Liszt Ferenc előtt Vörösmarty Mihály Liszthez írott ódáját. A kislánynak nagy sikere lesz, és a jelenlevő Kaas Ivor, egyetemi tanár nagy színésznőt jósol a gyermekből. "Nagyon sovány gyerek voltam. Bátyám kérésére Kaas Ivor vitt felvételre Paulay Edéhez. Paulay rám nézett - és nem lelkesedett - és azt mondta: - Te ez a gyerek csupa fej meg láb. Kaas Ivor érvelt és kérte, hallgasson meg! Erre elmondtam néhány verset. Jól-rosszul, de szívből, ahogy csak tudtam. És Paulay Ede szeme megtelt könnyel és azt mondta: - Ez a gyerek itt marad! És én ott maradtam..." - emlékezik vissza Márkus Emília idősebb korában felvételijére. Édesanyja belegyező támogatásával beiratkozik hát a Színi Tanoda előkészítő évére, ahová Paulay korengedéllyel felveszi. Így hát "tarisznyás lesz" ő is, ahogy akkoriban a kezdő színiideálokat nevezik.

A színi pálya elindul

Első színpadi bemutatkozása, azonban mégsem a színakadémista vizsgaelőadások egyikén történik, mint az általában akkortájt lenni szokott, hanem műsoron levő darabban, Dumas: "Alfonz úr" című vígjátékában ugrik be Gábos Irma (Visy Imréné) helyébe, mint Adrienne. Mindez a Várszínházban történik 1875. október 23-án, Budán. A darabhoz Prielle Kornélia és Paulayné ajánlására kerül, ők fedezik fel a kislányban a tehetséget. A további szerepek azonban már közvetítő nélkül találnak el Emmához. Még diák, amikor Krisztát játssza, a Feullet: "Egy szegény ifjú történetében". Szigligeti Ede a növendék Emmában ekkor már felismeri a tehetséget, és szerződést ajánl számára. Így Márkus Emília még az akadémiai záróvizsgáinak letétele előtt már a Nemzeti Színház tagja lesz. 1877. október 1-jétől szerződött tehát az ország első színházához, első fellépése, mint tag: 1877. október 22-én este történik, és nem kisebb szerepben, mint Shakespeare: Rómeó és Júliájának, Júlia szerepében. 17 évesen a Nemzeti Színház tagja lenni, és első fellépésül, mindjárt az egyik legnagyobb szerepben debütálni, és rögtön Nagy Imre partnereként, kivételes pályakezdet.

Az első szerepe: Júlia

A Pesti Napló így ír erről az első fellépésről: "... Márkus Emília kisasszony ma lépett fel először, mint szerződött tag a nemzeti színpadon, Rómeó és Júliában, Júlia szerepében. Az érdeklődés igen természetes. Márkus Emília kisasszony azon kevés szerencsések egyike, ki úgyszólván rögtön a pálya legkezdetén figyelmet keltett, s nem közönséges mérvben csigázta fel a közönség várakozását, s általánossá vált azon vélemény, hogy a kisasszony jövője legalább is nagyon reményteljes. Márkus Emília kisasszony megfelelt, sőt felülmúlta a várakozást. Voltak olyan jelenetei, melyekben Júliát értelemmel, mint szívvel szeretetté, s ha volt hiánya Júliának, e hiány az volt, hogy némelykor túl értelmes volt, az érzelem rovására. E hiány eltörpült, s elmosódott a játék folyamában. Általában olyan Júlia volt, ki az ifjúság valódi bájával bírt, s ki teljes illúzióba ragadta a képzeletet. Első megjelenése megragadott mindenkit, s a taps akaratlanul kitört... írja a korabeli kritika Márkus Emília első felléptéről. Az első színházban töltött esztendőben ezen a darabon kívül még másik öt színdarabban játszik, igaz jobbára átvesz a műsordarabból egy-egy szerepet másoktól.

Márkus Emília így vall tehetségéről

"Tehetségemet Isten adta. Nagyon sok zseniális ember volt a családunkban. A főpolgármesteren kívül, akit mindenki ismer, három fivérem volt, akik nagy tehetségükkel világraszóló sikert érhették volna el, ha korán nem halnak el mindhárman, mindhárman, mint áldozatok. Horváth Boldizsár (ex-igazságügyminiszter) nevét bizonyára ismerik. Egyik olyan zseniális tagja ő a családunknak, akire szintén büszkék vagyunk. Az anyánk fivéréről van szó, aki igazságügy miniszter volt, de nem állíthatom, hogy jogászi tehetségét örököltem. Anyám is, az apám is zseniális emberek voltak és valószínűleg belőlük szakadt belém az én talentumom. Egyik bátyám kiváló sakkozó és technikus volt, aki ezen felül nagyon szépen szavalt. Egyébként a Rákosi Jenő szerkesztette Vasárnapi Újság sakkrovatába írogatott akkoriban. Hétéves koromban az asztal alá bújva hallgattam, amint a tükör előtt szavalt - mert annak idején még a tükör előtt szavaltak. Nagyon sok verset tudott betéve, és színpadi triádákat szavalt. Például "Julius Cézár"-ból: "Temetni jöttem Cézárt nem dicsérni..." Aztán egy napon kibújtam az asztal alól és elszavaltam Márkus Elek egész repertoárját. Persze rosszul, de hévvel. Az édesanyám egyébként állandóan vendégül látta házánál kora íróit és művészeit, Vörösmartyt, Vas Gerebent nagyon jól ismerte és ezek az írók mindig azt mondták róla, hogy igazi művészlélek. Ha nem is örököltem volna a tehetségemet tőle, akkor is művésznőnek kellett volna lennem, mert végtelenül temperamentumos gyerek voltam, olyan valaki, aki mindig mozog, mozog és annyi frissesség és fiatalság van bennem, hogy sokszor azt hiszem magamról, hogy gyermek vagyok" - emlékszik vissza 1928-ban családjára Márkus Emília.

Márkus és színpadi gondjai

Márkus Emília azonban két nagy problémával is küzd a színpadon, amit csak hosszú idő alatt és nagy türelemmel, kitartással tud leküzdeni a fellépések során. Az egyik a hadarás, a másik pedig az erős vasi tájszólás. Nagy önuralomra van szüksége, hogy az egyébként igen gyorsröptű gondolkodását ne kövesse legalábbis sebességben a beszéde, a tájszólása pedig idővel átalakul és dikciójában a kritikák gyakorta kiemelik: "...kulturált színes hajlékony hangjában is felfedezhető a magyar vidék íze és zamata, annak minden bántó vagy kellemetlen mellékzöngéje nélkül..."

Márkus sorsa a Nemzetiben Szigligeti halála után

Márkus Emília kapcsán gyakorta mondják, hogy "...pályáját egyedül Szigligeti által felkaroltan kezdte..." Az idő Szigligeti zseniális felfedező szemét igazolja. Halálát követően pedig Paulay Ede veszi át a színház irányítását és folytatja a Szigligeti Ede által már megkezdett utat. Kibővíti a társulatot, és nagy hangsúlyt helyez az ifjú művészekre, egyebek mellett Emíliára is. Idősebb kollégái ezidőben: Prielle Kornélia, Lendvayné Fáncsy Ilka, Feleky Miklós, Felekyné Munkácsi Flóra, Szigeti József, Vízvári Gyula, Vízváryné Szigeti Jolán, Szathmáryné Farkas Lujza, Ujházy Ede, Nagy Imre, Náday Ferenc, Halmi Ferenc, Helvey Laura, Bercsényi Béla. A fiatal generáció tagjai közül: Jászai Mari, Rákosi Szidi, Császár Imre, Szacsvay Imre, Gyenes László, Dezső József, Hegyesi Mari, Fáy Szeréna, Csillag Teréz, Alszeghy Irma, Tóth Imre.

Márkus Emília a szőke csoda

Jó ismerője Csathó Kálmán rendező beszél egy ízben Márkus Emíliáról: "... mint nő - élete virágjában is - ellenállhatatlan... Mint színésznő pedig meg volt áldva mindazokkal a testi és lelki tulajdonságokkal, amelyek egy drámai művésznő kelléktárát az akkori felfogás szerint hiánytalanná tehetik. Vonzó és érdekes arca, hosszú pilláktól sűrűn árnyalt kék szeme híven ki tudott fejezni minden érzést és indulatot, anélkül, hogy bármikor csak egy pillanatra is eltorzult volna. Erőteljes, de karcsú termete egyes részleteiben nem volt egészen tökéletes - keze, lába bizony nem volt aprónak mondható - egészében véve mégis harmonikus és tetszetős. Emellett tudott gyöngének, törékenynek, s egészen fiatalsága legvégső határáig leányosnak látszani. Dús hajkoronája legendás volt és semmiféle hajfestéssel sem utánozhatóan, meleg aranyszőke. Ezért hívták népszerűsége tetőfokán "Szőke Csodának" - Gyönyörű, meleg hangja éppen olyan hajlékony és engedelmes volt, mint termete, éppen olyan kifejező, mint az arca. A szót mindig szép tisztán, hibátlanul ejtette, a düh önkívületében is érthetően, egy nagyon-nagyon pici dunántúli színezettel, ami - anélkül, hogy csak távolból is tájszólásba siklott volna - ízesen magyarrá tette beszédét."

Bátyja idővel a főváros alpolgármestere, majd főpolgármestere

Testvérbátyja: Márkus József (Szombathely, 1852. aug. 16. - Bp., 1915. márc. 12.) Budapest főpolgármestere, aki jogi tanulmányait követően a főváros szolgálatába lép. 1890-ben tanácsnok, 1894-ben alpolgármester, 1896-ban polgármester, 1897-től 1906-ig főpolgármester. 1898-ban főrendiházi tag, 1910-ben országgyűlési képviselő lett. Budapest alpolgármestereként ő rendezi meg egyebek mellett 1894-ben Kossuth Lajos temetését. Állandó munkatársa a Reform és a Nemzeti Hírlap című újságoknak, és számos várospolitikai cikket publikál.

Márkus szerepeiben

1882-től fogva 40 éven át, egészen 1921-ig hordozza a Nemzeti Színház szinte minden női-szerepgondját, és gyakran évente háromszor-négyszer is, a nagy és kimagasló szerepeivel a legnagyobb sikereket aratja. Szerepei közül kimagaslik például, hogy Ő Az ember tragédiájának első Hyppiája, a bemutató előadáson, sőt a bécsi bemutató előadáson is kiemelik személyét és játékát a kritikusok ebben a szerepében. 1884-ben játssza először a Shakespeare: III. Richárd Lady Anna szerepét, és 47 évig megtartja ezt a szerepet, miközben a Richárdok cserélődtek mellőle, Gyenes László, Ivánfi Jenő, majd Ódry Árpád. Egyedül Lady Anna maradt örök és egyre tökéletesebb és kiforrottabb. Ahogy Móricz Zsigmond írja 1923-ban: "Márkus Emma a Lady Annában ért el művészetének csúcsára". Ibsen Nóra alakítása európai hírűvé lett, különösen azután, hogy Ibsen magyarországi látogatása során kijelenti: "...meine allerbeste Nora!" Sőt Márkus előadását, a világhírű "Nóra-színésznő" Eleonora Duse elébe helyezi a szerző maga. Európai hírű másik legendás szerepe is, mert ő a legkiválóbb Kaméliás hölgy, Sarah Bernhardt és Eleonora Duse játéka mellett - mondják a kor európai színházi szakemberei. Márkus 34 éves korában kezdi Margitot játszani, és 31 éven keresztül láthatják a szerencsések ebben a szerepében. Ady Endre így ír a Nagyváradi Naplóban a vendégszereplésről: "... Márkus Emília művészete megérdemli a leghalottabb darab föltámasztását is... A Kaméliás hölgy híres a Márkus hölgyei között, más és különb a többinél. Az apával való jelenetben pedig - ez az öreg darab legöregebb jelenete - egyszerűen csodákat művel Márkus a darabban..."

Egy ország rövid idő alatt megőrül Márkusért

Maeterlinck: Monna Vannajaként éri ezt a nevezetes állapotot. "Eljöttem, ahogy kívántad..." mondja Monna Vannaként Márkus, Prinzivalle sátorába belépve, kezében liliommal, és öltözéke mindössze egy köpeny, amely alatt nem visel semmit... Maga a szecesszió élő megtestesülése. Ez a jelenet felkorbácsolja a szenvedélyeket, felcsigázza a vágyakat, és ez művészi palástba rendezett érzékiség egyedülálló a kor magyar színpadain. Az előadás páratlan közönségsikerére még a minisztérium is felfigyel. Egy másik szerepében válik talán igazán a szecesszió élőjelképévé. Edmond Rostand drámájának, a Napkeleti királykisasszonyának címszerepét alakítja. "... amint kilépett a kitáruló ércajtó mögül, fehér liliomokkal a karján, szőke hajának leomló dús hullámaival, lesütött szemekkel a térdelő lovag, az ő szerelmetes, de beteg trubadurjának rajongó követe elé, lassan fölemelte a szempilláit, tágra nyitotta a szemét és ettől a pillantástól ibolyakék lett az egész színpad és a nézőtér előtt, mintha kihasadt volna a legragyogóbb nyári adrai kékség, amikor az ég és a víz összeolvad a csodálatos kék ragyogásban. Pedig nem történt semmi, csak Márkus Emma kék szempárja rávillan a színpadra" - írja a korabeli kritika.

Márkus Emma a magyar Shakespeare színésznő

Márkus Emma első szerepében mindjárt Júliaként debütált és élete során szinte valamennyi színpadra állított Shakespeare darab címszerepét alakítja. Sokan összehasonlítják Jászai Marival, aki viszont valóban a legtöbb Shakespeare darab címszerepét adja, számszerűség tekintetében Márkusé a második díj, ha ez számít valahol egyáltalán. Márkus 17 Shakespeare darab 19 szerepét adja, amelyből mindösszesen két szerepet vesz át Jászaitól. Kleopatra és Lady Macbeth-je az "örökölt' szerepei, ám Márkus nem a Jászai játékot veszi át, hisz az ő fellépése már egy új betanulás és új rendezés következtében egy egészen más típusú felfogást képvisel, a sajátját.

Márkus Emíliából P. Márkus

A fiatal színésznő, már családi indíttatása okán is a legjobb társaságok köreiben mozog a színházon kívül. Szinte természetesnek tekinthető, hogy igen gyorsan feleségül kérik, mégpedig a fínom társaságok egyik legkellemesebb, legkulturáltabb ifjú tagja, Pulszky Károly, a kitűnő művészettörténész a kérője. Pulszky ekkoriban az Országos Képtár fiatal igazgatója. Esküvőjüket 1882 júniusában tartják, és nászútra Olaszországba mennek. Márkus Emília ekkor hagyja el az országot először életében. Hazatérve pedig az ifjú pár a Tudományos Akadémia épületében kap lakást, Arany János szomszédságában. Az akkor már agg költőóriás nemsokkal halála előtt még fogadja az ifjú párt, az új szomszédékat.

Gazdagság és pompa esztendői

Az idővel gazdagon, műkincsekkel pazarul és bőkezűen berendezett otthonukban élénk társadalmi élet zajlik. Megfordul náluk Jókai, Csiky Gergely, Gyulai Pál, és gyakori vendégük Ambrus Zoltán, Herczeg Ferenc is. A kor legkiválóbb festői festik meg ekkoriban arcképét. Temple János Desdemona jelmezében készít egy egész alakos képet róla, s gyakorta ugyanebben a jelmezben lép a társaság elé, a kép mögül előlépve, kissé zavarba ejtve a nézőközönségét, és a megelevenedett festmény benyomását keltve. Feszty Árpád, a körkép festője portrait-t készít róla, akár csak Innocent Ferenc, Ferraris Artúr, Rippl Rónai József. Rippl egyébként Diadora de Bardi címet adja pasztellképének. Ám a Strobl Alajos által készített mellszobra a II. Világháború során elpusztul, csak fényképen marad fenn. Lakásuk európai hírű műkincsek otthona. Pulszky szinte minden örökségét régiségekre fordítja, és elképesztő gazdagságot és fényűző pompát varázsol akadémiai otthonukba. Épp ez a messzeföldön híressé lett gazdagság fordult visszájára idővel. Ugyanis külföldi képvásárlásai kapcsán, melyet a Magyar Államkincstár megbízásából végez, megvádolják hűtlen kezeléssel, és a nyomozás megindításáig vizsgálati fogságba helyezik Pulszky Károlyt.

Márkus Emma magánéleti válsága

Amikor tehát férjét Pulszky Károlyt megvádolják, Márkusnak már mind a két lánya megszületett, és bár zsenge gyermekkorban vannak, édesanyjukat sokan a válásra próbálják rávenni. Ő hajthatatlan és a bajban lévő ura mellett végig kitart. El kell hagyniuk az akadémiai lakást, és sok tárgytól is megválnak egy-egy aukció során, másokat ismerősöknek adnak el, hogy valamennyire pótolni lehessen a kiesett nem kevés jövedelmet. Beköltöznek átmenetileg a Royal szálló bérházának egyik lakásába. Pulszkyt ugyan szabadon engedik, de egy magas kártérítési összeget állapítanak meg. Ekkor válnak meg igazán a műkincsek nagy részétől, sőt Márkus személyes tárgyai, ékszerei, bundái is kellenek az adósság rendezéséhez. Pulszky idegei felmondják a szolgálatot, és emberileg is teljesen összetörten egy németországi szanatóriumba távozik, a feljavulás végett. Néhány hónapnyi kezelés nem vezet eredményre, s Pulszky távol családjától, hazájától öngyilkosságot követ el. Márkus Emília özvegyen marad, két leányával.

Márkus élete és pályája nyugvópontra kerül

Az ifjú özvegy már a perbefogatás első hetében nagy színpadi sikereket ér. Azután ez a siker nőttön nő, a bonyodalmak előrehaladtával, ezzel kárpótolja talán az élet az elszenvedett meghurcoltatás, szégyen, és a hatalmas vagyonvesztés miatt. Amikor a per elkezdődik, hosszabb szünet után Márkus Emma először lép színpadra, igen vegyes érzésekkel, és szorongató félelmekkel kísérve teszi ezt, ám a közönség kirobbanó tapsviharral köszönti az első darabbeli megjelenésétől fogva. A szemtanúk állítása szerint is, amint a darabba belép, még egy szót sem szól, de hatalmas taps fogadja. Ekkor érzi, hogy közönsége tán még jobban szereti, mint korábban és innentől fogva szinte önmagát meghaladó színészi játékkal áll elő. Ez serkentően hat egész pályafutására, és Márkus játékában egy sohasem látott új korszakának beköszöntéhez vezet. Megismerkedik Andor Oszkárral, a nála 11 évvel fiatalabb, akkor épp kereskedelmi pályán működő egykori tartalékos huszártiszttel. Nem nagy jövőt jósolnak e kapcsolatnak, ismerve Márkus Emma szeszélyeit, és a nagy korkülönbséget is beleértve, azonban ez a kapcsolota tartósnak bizonyul, minden várakozást felülmúlva. Öt hónappal férje halála után eljegyzik egymást, bár házasságot csak jóval később 1903-ban kötnek.

Az a fránya pénz, az

Andor Oszkár teljes fiatalságával lobog Márkus Emma körül, és minden különcségét, kicsapongásait, kalandjait szeretetével tolerálja. Beosztással él és ennek köszönhetően lassan rendbehozza Márkus teljesen zilált pénzügyeit. Ez az anyagi létbizonytalanság talán ma jobban érthetetlen, mint akkor, mert minden fennmaradt írás és dokumentum szerint Márkus Emília a kor legjobban fizetett primadonnája. Évi jövedelme több mint kétszerese az őt pénzügyi rangban követő színésznőhöz képest, és ráadásul egyéb téren is kivételes elbánásban részesül színházában. Egy alkalommal tartozásait maga a király, Ferenc József rendezi magánpénztárából, és személyesen a kultuszminiszter - többször is latba vetve befolyását - a pénzügyminiszternél eléri, hogy tetemes összeget utaljanak át Márkus részére. Ez utóbbira számos más alkalommal is sor kerül. Mindezek mellett 1907-ben olyan jogosítványt kap színházától, hogy anyagi ügyeinek rendezése végett bármely színházban vállalhat fellépést. Andor Oszkár pénzügyi zsonglőrködéseinek köszönhetően terelődik életének anyagi vonatkozása végre elviselhető mederbe.

Márkus Emília második házassága

1903-ban köt végül házasságot Andor Oszkárral. Ám miután színházánál már két évtized óta P. Márkus Emília néven ismeretes, kérvényezi, leendő férjének, egyébiránt magyarosított Andor nevének Párdányra változtatását. Ez a szokatlan kívánsága is teljesül, és így ő maradhat továbbra is P. Márkus Emília. Bár megjegyezendő, hogy minden bizonnyal szokatlan lehet az ifjú férjnek a helyzete, aki egyébiránt 32 esztendős, Márkus 20 esztendős leányával, és 12 éves fiatalabb leányával szemben. Párdány már, mint férj rendbehozza hát Márkus zavaros pénzügyi helyzetét, és igyekszik az élet apróbb-cseprőbb gondjaitól, a mindennapok kellemetlenségeitől mentesíteni őt, hogy ő, Márkus Emília teljesen a színpadnak élhessen. A lányok idővel férjhez mennek. Tessa nevű lánya, Schmedes Erich bécsi operaénekes felesége lesz, Romola pedig 1912-ben beleszeret az épp Budapesten vendégszereplő Nijinskybe, a kor egyik leghíresebb orosz balett-táncosába. Romola elkíséri a társulatot a vendégszerepléseik színhelyeire ezután, amelynek során Buenos Airesben házasságot kötnek Nijinskyvel. Ebből a házasságból két lánya is születik Romolának, a külföldön nevelkedő Kyra, és a Márkus Emília házában nevelődő Tamara.

Márkus villa

Az 1903-as házasságkötését követően, Márkus lakást vásárol a Rákóczi út-Múzeum körút sarkán (ma Astoria, jelenleg irodaház áll ezen a helyen) ott álló Nemzeti Színház épületében. Később 1912-ben Hűvösvölgyben építtet villát, és attól az időtől fogva ott lakik. A villa egyébként Herczeg Ferenc telkével határos, és neoreneszánsz stílusban épül. Hatalmas márvány hall, könyvtárszoba, zöldszalon, óriási ebédlő, és számtalan lakóhelyül szolgáló helyiség tartozéka az épületnek. A ház toronyrészében is van két lakosztály, ahol például az első vilgáháború idején, Nijinskyék laknak internáltként. Nijinskyék a hadüzenet pillanatában Budapesten tartózkodnak, s miután orosz állampolgárok, lakhatnak anyósa villájában, de mint internált vannak nyilvántartva. (Márkus Emília járja ki ezt a státuszt). A villa hamarosan az akkori Budapest művészvilágának egyik fontos központja, ahová a fővárosba érkező külhoni művészeknek is illik ellátogatni. Teák, estélyek, fogadások, ebédek, vacsorák színhelye, ahová számozatlan bérkocsi hozza-viszi a látogatókat. Később a hosszú időre bérelt bérkocsikat elegáns személygépkocsik váltják fel, ugyanebből a célból működtetve azokat.

Márkus kitüntetései

Művészi pályáján változás áll be, bár magasan áll csillaga, egyre kevesebb új szerepet kap, évente jó, ha egy-két premier fűződik a nevéhez, de ezek sikere a régi fényét idézi. 1921 decemberében a Kisfaludy Társaság Greguss-díjával tüntetik ki, elsősorban az akkori Stuart Mária alakításáért. Korábban már felterjesztették erre a díjra, az akkor eltelt hat év (1909-1915) legkimagaslóbb teljesítményét jutalmaznák vele, és a referátumot a kor nagyhírű, már idősödő kritkusa és szakmai potentátja terjeszti elő, Alexander Bernát. Ám akkor abban az időszakban Jászai Mari kapja a díjat. A következő időszakban, tehát 1921-ben kapja a Greguss-jutalmat Márkus Emília, az elmúlt 6 esztendei töretlen színészi teljesítményéért, kiemelve Stuart Mária alakítását. Az előadói referendumot ekkor Voinovich Géza tartja.
1928-ban a Nemzeti Színház örökös és tiszteletbeli tagjává nevezik ki egyszerre. Az örökös tagság cím már ugyan régen járt volna neki a papírforma szerint, ám ő folyvást kitért ez elől, tartva attól, hogy öregíti a korát. Ám túl az ötvenedik tagsági éven, a tiszteletbeli tagsággal együtt kapja meg mindkét kitüntető rangot.

Márkus "Művek"

A Nemzeti Színház tiszteletbeli tagsága mellett, az időközben (az Astoriánál levő) lebontott Nemzeti Színház telkén létesülő üzletházak bérletidíj hányada hivatott biztosítani Márkus Emília gondtalan életvitelét, mindez a jövedelemkiegészítés a Nemzeti Színház további ajándéka. Az ezen a helyen épülő mozi tulajdonosa is Márkus lesz hivatalosan. Az első színész-mozitulajdonos, természetesen ő maga soha sem vesz részt fizikailag a mozi irányításában. Némiképp, a korábban itt, ezen a helyen levő, a Nemzeti Színház épületében fennálló lakását kívánják vele kompenzálni. Az első világháború után kialakuló inflációs időkben azonban jövedelmei töredékére csappannak, illetve változatlanok csak épp értékük csökken századára a korábbi állapothoz képest, és a belőlük való megélhetés válik kétségessé. Ekkor nevét és arcképét reklámcélokból egy akkor feljövőben lévő kozmetikai cég részére kellő javadalmazás fejében átengedi. "P. Márkus Emília Szappangyártása, Budapest, IX. Soroksáriút 121." - áll a hirdetések lábjegyzeténél.

Márkus Emília, mint színészpedagógus

Márkus Emília 1927-ben magán színiiskola megnyitására kér engedélyt, ám nem tudni, hogy az engedélyét utasítják el, vagy egyéb okok játszanak közre, de tény, magán színiiskolát nem nyit. Később sem, amikor Csathó Kálmán feleségével, Aczél Ilonával tervezik ezt ismét, egy ilyen intézmény kialakítását a Márkus villában. Ekkor Aczél Ilona korai halála vet véget ennek az elképzelésnek. Igaz közben, 1929 szeptemberében kinevezik a Színművészeti Akadémia tiszteletbeli tanárának, sőt a sajtónak nyilatkozik is terveiről, amelyek során első sorban a szép beszédet és helyes artikulációt jelöli meg főbb feladatául. Ám utolsó pillanatban mégsem él a kinevezés adta jogával, az akadémia munkájába oktatóként végül is soha sem kapcsolódik be, még később sem.

Az ifjúi szerepektől az asszonyszerepekig

A Paulay Ede féle első Csongor és Tünde előadáson alakítja Tünde szerepét, és majd öt esztendőn keresztül játssza azt. 1879. december 1-jén Vörösmarty emlékére rendezett előadáson először, Tündeként utoljára 1885. december 1-jén. Aztán furcsa és érdekes ajándéka a sorsnak, hogy 53 év múlva, a darab színpadraállításának emlékére, amikor újfent előadásra kerül a sor, az egykori Tünde Mirigy szerepében tündököl. Bánk bánban játssza Izidórát, Melindát, végül Gertrudist. Jókai Mór regényírói népszerűségét soha sem tudja a színpadon kamatoztatni, annak ellenére is, hogy 18 drámai művét mutatja be a Nemzeti Színház, amelyből Márkus Emma 8 darabjának a címszerepét játssza. Személyesen is jó barátságot tart fenn az idősödő mesterrel, aki az egyik legnagyobb színpadi sikert jelentő Aranyember 35-dik előadását követően egy, erre a célra készíttetett hamutállal kedveskedik a művésznőnek. 1931. március 6-án mérföldkőként eljátssza először életében a Nagymama címszerepét. Előtte számosan, egyebek között Blaha és Jászai Mari is, ám a Márkus Emma féle Nagymama talán a legfiatalosabb előadás. Partnere, az unoka szerep Mártája Bajor Gizi, aki csak azért kéri ezt a szerepet, hogy az általa rajongásig szeretett Márkus Emmával léphessen fel egy darabban.

Márkus Emília nyugdíjba megy

1930-ban megkapja a kor legmagasabb adható kitüntetését, a Corvin-koszorút. A magyar tudományos és művészeti világ kitüntetését, a legnagyobbaknak adományozzák. Ez a kitüntetés sem tudja azt a fájdalmat csillapítani, amit az 1932-ben bekövetkezett nyugdíjaztatása okoz számára. Büszkeségében és becsvágyában sérti ez az eljárás, és orvoslása végett Horthy Miklósig is elmegy kérelmeivel. A nyugdíjba küldését azonban ez sem akadályozza meg, de kivételes eljárásként egyedi szerződést köt vele a Nemzeti Színház. Ennek értelmében a nyugdíjon kívül (a kor egyik legmagasabb nyugdíja!) 24 alkalommal fellépteti évente a Nemzeti Színház évi plusz 2400 pengő értékben, valamint a továbbra is jár a Rákóczi úti üzletsor bérjövedelme. Márkus Emíliának korántsem kell nélkülöznie tehát, pusztán a korábbi pompát szükséges visszább fognia. 1942-ben a Márkus villa emeleti részeit leválasztják a háztól és bérbe adják azt.

Márkus Emília és a film

Az első magyar film, az oktatói célból készülő "A tánc" (1901) című film egyik címszerepét, Salome táncát adja. A némafilm idején összesen három filmben szerepel. Aztán a Herczeg Ferenc forgatókönyve nyomán elkészült "Az aranyhajú szfinx" (1914) című némafilm főszerepét játssza, majd a Bisson dráma filmváltozatában a "Madame X"-ben (1918) alakítja a főszerepet, amely mozifilm házi forgalmazásban "A névtelen asszony" címen ment. Hangosfilmben egyetlen egy alkalommal állt kamerák elé, a Hunyadi Sándor vígjátékából készült a "Három sárkány" (1936) című filmben alakítja a három sárkány-nagynéni egyikét, Berky Lili, és Sziklai Szeréna társaságában, Kabos Gyula, Rajnai Gábor, és Lázár Mária partnereként. Ebben az egy filmben őrizhetjük meg a nagyszerű művésznő hangját, mozgását egyedül. Hogy miért nem szerepelt később, vagy korábban más filmekben ma már szinte örök rejtély marad.

Márkus Emma a második világháború idején

A színházban egyre ritkábban játszik, sőt 1940-től fogva nincs is már premierje. Színházba jár, előadásokat néz, és jobbára Tamara nevű színinövendék unokájának nevelésével foglalkozik. Tamara egyébként a Márkus villa lakója, azonban tulajdon lányaival megromlik a viszonya. Állandósul közöttük a veszekedés és a családi háborúskodás és ezek jelentősen csökkentik munkabíró-képességét is. Utolsó megbízásként az Országos Mozgóképvizsgáló Bizottság (filmcenzúra bizottság) tagjává választják, ám azt egészségügyi okokból nem tudja hosszan ellátni. Hamarosan lemond itteni tisztségéről is.

1944-1945

1944. november 15-én nyilaskeresztes karszalagot viselő alakulat körbezárja a Márkus villát, majd gépfegyvert szegeznek az idős művésznőre és átkutatják a házat. Besúgásra jönnek, és biztosra mennek, mert pontosan tudják kit keresnek, és ők a ház melyik részén is találhatóak. Közben többször is megfenyegetik Márkus Emíliát, durva szitkok és sértések közepette. Elhurcolják az akkor 73 éves Párdány Oszkárt, a férjét, másokkal együtt, és az újpesti nyilasházba szállítják. Márkus Emília és Tessa, aki akkor épp dán állampolgár, bemennek a nyilasházba, megkeresik a parancsnokot és férje, valamint a házából elhurcolt személyek azonnali szabadon bocsátását kéri. Az ultrajobboldal helyi vezetőit meglepi a követelődző, és rendre utasító hang, mert általában esdeklő, elfúló kérelmezőkkel, mindenüket felajánlani kényszerülő személyekkel találkoznak "munkájuk" során. Százszámra akad "furcsa hirtelenséggel" meggazdagodott nyilaskeresztes katona sebtiben, mert egyebek mellett a briliánssal kirakott arany ékszereket kilóra mérik a bakazsebekbe, tarisznyákba ekkoriban. Ám ebben az esetben némi tanácstalanságot, és hosszas megbeszélést követően, Párdányt hazaengedik. Eztán búvóhelyét gyakran váltogatva, sokszor nejével egymástól távol élik meg a bombázásokat. Párdányt többet nem "találják" meg a nyilasok. 1944 decemberét éhezve, nélkülözve, fázva és leromlott fizikai állapotban élik át az égő Gellért Szálló pincéjében, a Gellért hegy mélyében. A háború végnapjait követően, a beteg Párdány Oszkárt a Széher úti kórházba szállítják, ahol 1945 májusában elhunyt, házasságuk 42. évfordulója környékén. Márkus Emília végig beteg férje mellett marad a kórházban, és elvesztését nem heveri ki soha.

Az utolsó Márkus Emma fellépések

1940 decemberében Kovách Aladár Téli Zsoltárában alakítja a Fejedelemasszony szerepét, (Lórántffy Zsuzsanna), és ez bemutató egyben élete utolsó premierje is. Van még egy legutolsó színházában, ám az inkább már afféle repríz. 1942-ben új betanulásként adják elő Zilahy Lajos: A házasságszédelgő című egyfelvonásos vígjátékát, amelyben valamikor a színésznő szerepét játszotta, most ezen az előadáson mondhatnánk úgy is jelenléte jelzésértékű, a mindössze néhánymondatos óvodásné szerepében látható utoljára színházi előadás keretei között Márkus Emma. Utoljára színpadon 1946-ban lép fel vendégként a Magyar Színházban, Locher: A szülők lázadása című darabjában adja Holm tanácsosné szerepét. Versekkel kezdi pályáját, és versekkel fejezi be azt. Utolsó nyilvános fellépése a Rádius épületében működő Vígszínházban történik, 1947 nyarán, vendégként fellép, a "Mi lenne ha..." című műsorban, ahol Ady verseket szaval. Ezt az előadást a Magyar Rádió is közvetíti. A 87 éves művésznő többször is vállal a Magyar Rádióban szerepet, jobbára kedves verseit szavalja hallgatóságának. A vígszínházbeli közvetítésről Márkus László, az ex színigazgató így ír: "... a legkedvesebb ajándékot pedig a Vígszínházi közvetítésen kaptuk. Márkus Emília mondott verseket, egy édes, dallamos hang a múltból, az élő hagyomány hangja. Egy klasszikus művészet jelent meg élő valóságként a művész hangjában, aki halhatatlan fiatalságával itt ragyog közöttünk. Isten kegyelméből, hogy el ne tévedjünk a szenvedélyes átértékelések mai konfúziójában. Megrendítő élmény volt hallani Emíliától Adyt, akit most a vád és a prófétai harag forradalmi attitűdjében látunk és akinek mély és nosztalgikus emberségét, sóvárgó líráját nem hallanánk, ha ez a tisztább művészet nem dalolná. Jó lenne, ha többször mondaná Márkus Emília eltávozott nagy költők verseit, mert ilyen hiteles tanúság kell, hogy megértsük az embert, aki a költő művében nemcsak világnézetét, hanem önmagát is manifesztálja..."

A háború után

A lakhatatlan hűvösvölgyi villa helyett unokájánál, Tamaránál lakik. Aztán a 85 éves művésznő dédnagymama lesz, megszületik Kinga nevű dédunokája. Boldogan szalad előteremteni minden szükséges holmit az új jövevény számára. Ám 1945 őszére egy súlyos tüdőgyulladás leveszi lábáról és hetekre a budai Irgalmas Kórház betege lesz. Ám amikor kikerül a kórházból, nincs hol laknia, hisz a villa továbbra is lakhatatlan, a unokájánál pedig nem akar zavarni. Bajor Gizi gondoskodik ekkor Márkus Emmáról. Szállodai szobát vesz ki számára, és saját konyhájáról ebédet küldet mindennap át. Lassan szintén Bajor Gizi közreműködésével lakhatóvá lesz villája, és 1946 tavaszán visszaköltözhet. Márkus Emília azonban nyughatatlan és pezsgő életet él. Korát meghazudtolóan színházba, előadásokra jár, felolvas a Fészek Klubban, a Vígszínház nyári pódium műsorán szaval, rádióban lép fel, versmondásait közvetítik, nyilatkozik újságoknak, premierekről mond véleményt, emlékeit diktálja, miközben számos újság publikálja visszaemlékezéseinek egy-egy részleteit. 1947-ben két ízben is felkeresi Nijinskyéket az ausztriai Mittersillben. Közben beválasztják a Magyar-Szovjet, és a Magyar-Francia Társaság választmányi tagok sorába. Bár 88 évesen pontosan nincs tisztában e méltóságok mibenlétével. 1946 őszén, hogy kínzó magányát feloldja, vendégszereplést vállal a Magyar Színházban, ahol három estén keresztül játssza a "Szülők lázadásában" Holm tanácsosné szerepét. Frissen fiatalosan mozog, dikciója példanélküli, lenyűgözve szemlélik ifjú kollégáik a nagyasszony utolsó megnyilvánulásainak egyikét. 1948-ban újabb tüdőgyulladáson esik át, ám ebből is kigyógyul.

Márkus Emília utolsó esztendei

1949-ben Balatonfüreden üdül, ahol búcsúzásképpen szaval néhány verset, ám egy áramszünet kapcsán kialakult sötétség lebénítja, nem tudja folytatni a költeményt, levonul a színpadról és többé nem lép közönség elé. Itthon ezernyi művésznői teendője foglalja le, autogrammot kérnek tőle, riportra jelentkezik a "Die Presse" című német folyóirat. A Nemzeti Színház meg kívánja ünnepelni 70. színészi jubileumát, ami már 1947-ben "kijárt volna" neki, ám szerencsétlen társításul Vízváry Mariska és Bartos Gyula jubileumával kötik össze, ami elől viszont ő tér ki: "...azért egy külön ünneplést csak megérdemeltem volna." - vallja legbizalmasabb környezetének, a művészi múltjára méltán büszke művésznő. A Nemzeti Színház a 75. év "független" ünneplésének lehetőségeit mérlegeli, tervbe veszi 1950 tavaszára, a 90 esztendős színész nagyasszony és 75 éves színpadi jelenlét nagyszerű és előd nélküli ünneplés lehetőségét látja. A közel 75 éves színpadi pályafutás során egyébként 350 szerepet játszik (részletes és teljes felsorolás a színházi szerepeinél), klasszikus, modern, hazai és külföldi szerzők tollából, mégpedig úgy, hogy a pályájának első tíz esztendejétől fogva, a kritika és a közönség egyaránt, személyében, mint korának legnagyobb művésznőjét ünnepli. Az évtizedek múlásával, művészetének érlelésével ez az ünneplés nem hogy nem csökken, hanem meghozza a hivatalos elismerések minden címét és rangját. Az alkonyuló pálya ritkuló szereplései valóságos ünneppé válnak. Utolsó premierje 1942 nyarán zajlik, augusztus 15-én, Zilahy Lajos: A házasságszédelgő - jében alakítja az óvodásnét.

Márkus Emília halála

Az élet azonban keresztez mindenféle számítást. Egy utolsó tüdőgyulladás végképp leveszi lábáról, nem sokkal 89. születésnapja után. Betegségét türelemmel viseli, hol tréfálkozva, hol szavalva, de egyre gyöngébb fizikai állapotban indul a nagy útra. Szenvedés nélkül aludt el mindörökre 1949 szentestéjén, december 24-én. Temetése december 27-én, nagy gyászpompával történt. A színház előcsarnokában ravatalozták fel és ezrek kísérték utolsó útjára. Utolsó éveiben nagy szegénység közepette élt, és mindvégig arról beszélt, hogy ha még életében odaadnák azt, amibe a temetése kerül, talán éveket is jelenthetne ez neki. A sors idővel őt igazolja, mert a nehéz idők ellenére igen kitett magáért a színház, már ami a temetés méreteit illeti...

Kitüntetései: Greguss-díj 1921., Corvin- koszorú 1930.

Forrásjegyzék:
dr.Cenner Mihály: A szőke csoda - Film Színház Muzsika, 1965. szept.
dr. Cenner Mihály: Márkus Emília - Színháztudományi Intézet kiadása, Bp., 1961.
a Színháztörténeti Könyvtár 4. sz. kiadványa
dr. Cenner Mihály: Márkus Emília - Vasi Szemle, 1961. 1. sz.
Gách Marianne: Utolsó találkozásom Márkus Emíliával - Film, Színház, Muzsika, 1960. 41. sz.
Vásárhelyi Júlia: Tíz éve halt meg Márkus Emília - Népszava, 1959. dec. 24.
Nagy magyar színészek / Szendrő József: Márkus Emília - Bibliotheca Kiadása, Bp., 1957.
Csathó Kálmán: Ilyeneknek láttam őket - Magvető Kiadó, Bp., 1957.
Kárpáti Aurél: Főpróba után - Magvető Kiadó, Bp., 1956.
T. Sz. G.: Egy nagy színésznő szép öregsége - Haladás, 1950. jan. 12.
Balassa Imre: Márkus Emília - Képes Figyelő, 1949. dec. 31.
Dénes Tibor: Márkus Emília - Színház és Mozi, 1949. dec. 31.
Kárpáti Aurél: P. Márkus Emília - Haladás, 1949. dec. 29.
Halmy Sári: Gyönyörű volt az életem... - Szívárvány, 1948.
Turi András: 75 éve színésznő Márkus Emília - Színház, 1948. 27. sz.
Halász Péter: Emma néni - Színház, 1947.
Mátrai-Betegh Béla: Tűz volt a keresztvize... - Hírlap, 1947. nov.
Dénes Zsófia: A 87 éves Márkus Emília - A reggel, 1947. márc. 31.
Gách Marianne: Elégtem a sok drámában, mondja Márkus Emília - Haladás, 1947. febr. 27.
anonym: Hetven adat Márkus Emília pályafutásáról - Film, Színház, Irodalom, 1944. szept. 13.
Szabó Lőrinc: "Naponta imádkozom mindnyájukért" - Képes Tábori Újság, 1944. ápr. 29.
Paulay Erzsi: Látogatás Márkus Emíliánál - Pesti Hírlap, 1943. márc. 9.
Polgár Géza: Örök fiatalok - Vajna és Bokor kiadása, Bp., 1942.
Árgus: A "Szőke Csoda" Nizsinszkijék ellen, - A Mai Nap, 1942. július. 4.
Halász Péter: Soron kívül Márkus Emíliáról - Színház, 1946. 29. sz.
Bisztray Gyula: Színházi esték - Egyetemi Nyomda kiadása, Bp., 1942.
Gách Marianne: Akibe minden férfi szerelmes volt - Film, Színház, Irodalom, 1942. jan. 30.
F. B.: Márkus Emília beszél - Színház, 1940. máj. 24.
Márkus Emília: Emlékeim - Délibáb, 1938.
Szomory Dezső: Öt királynő - Színházi Élet, 1935.
Márkus Emíliánál - Képes Krónika, 1935. jan. 20.
Gerenday István: Márkus Emília - Ország Világ, 1933. 11.-12. sz.
Porzsolt Kálmán: Márkus Emília - Nagymama, - Pesti Hírlap, 1931. márc. 7.
b.a.: A nagymama - Márkus Emília fellépte a Nemzeti Színházban, Nemzeti Újság, 1931. márc. 7.
dr. Németh Antal: Színészeti Lexikon - Győző Andor kiadása, Bp., 1930.
Harsányi Kálmán: Színházi esték - Győző Andor kiadása, Bp., 1927.
Anonym: Téli ballada Márkus Emiláról - Ma Este, 1925. dec. 17.
Polgár Géza: Márkus Emíliánál a szanatóriumban - Színházi Élet, 1922. márc. 19.
Herczeg Ferenc: Márkus Emília - Színházi Élet, 1921. 42. sz.
Kosztolányi Dezső: Arcképvázlat Márkus Emmáról - Színházi Élet, 1920. 50. sz.
Barta Lajos: Márkus Emma - Színházi Élet, 1919. 6. sz.
Bródy Sándor: Fehér könyv a háborúról / Márkus Emília munka nélkül - Bp., 1914. dec.
Szomory Emil: A függöny elött és a függöny mögött - Bp., 1914.
Ambrus Zoltán: Színházi esték - Az élet kiadása, Bp. 1914.
Kovács Lydia: Márkus Emília otthonában - Vasárnapi Újság, 1913. 549.p.
Bánya Elemér: Márkus Emília palotája - Pesti Napló, 1912. máj. 26.
Márkus Emília vendégszereplése - Pécsi Napló, 1912. ápr. 10.
Horatio: Beszélgetés P. Márkus Emíliával - Magyar Színpad, 1910. szept. 6.
Ábrányi Emil: Márkus Emília - Színház és Élet, 1906. jan. 28.
Bródy Sándor: Színésznők - Jövendő kiadása, Bp. 1905.
/r./: Márkus Emma Gemma-tánca - A Hét, 1904. febr. 28.
Ady Endre: Márkus Emília estéi - Nagyváradi Napló, 1901. június 8.
Hoffmann Sándor: Színházi krónika / Fedák Sári - Márkus Emília - Fáy Szeréna, Magyar Szemle, 1900.
Márkus Emma - Thalia Pozsony, 1900. 14. sz.
Márkus Emília: Mint lettem színésznő - Magyar Színpad, 1900. febr. 26.
Szüry Dénes: A Nemzeti Színház és Márkus Emília - Vasárnapi Újság, 1898. 4. sz.
Janovits Jenő: Márkus Emília otthon - Magyar Géniusz, 1893. 212p.
Márkus Emília: Írók és művészek - Magyar Génius, 1892. 270. p.
Lucián: Márkus Emília - Magyar Szemle, 1892. 73-74. sz.
anonym: Márkus Emília - Délmagyarország, 1889. jan. 30.
Beöthy Zsolt: Színműírók és színészek - Atheneum kiadása, Bp., 1882.
anonym: Márkus Emília - Pesti Hírlap, 1880. márc. 14.