Havasy, a kisközis pap

Megemlékezés Gyuszi bácsiról születésének 100. évfordulóján Havasy Gyula (1920 - 1996. június 20.)

Felvidék papja – mintaképe

Szerényen, de határozottan képviselte az erőszakmentes keresztény életformát. Az azonban „gyanús volt”, hogy sem az egyházában, sem a családban nem tartották „normális” életvitelűnek. Vállalta azt a különcséget, hogy mert szelíd és alázatos lenni. Ez nyilván azért volt, mert szolgálatában soha nem törekedett látványos sikerekre, elismerésekre. Tudta, hogy mit akar elérni, és adottságainál fogva kétkezi tevékenységével többnyire meg is valósította. Ezt sokszor elöljárói megalkuvása és rábízott nyájának ízlése ellenére tette. Belső szabadságának hangját kompromisszumok nélkül követte a mellőzéstől a börtönig.

A krisztusi papságának fő jellemzője volt a valóban evangéliumi szegénység, az elesettek és elhanyagoltak iránti felelősségérzet. Ajtaja mindenkinek nyitva állt, motorját és autóját bárki használhatta. Ruháját az első szóra elajándékozta. Egyedül saját kezűleg varrott motoros ruhájához ragaszkodott, mert a börtönben dereka erősen megfázott. A konformizmust nagy alázattal kerülte. Bárhova mert bekopogni váratlanul, maradék ételt elfogadni késő éjjel, meghúzódni egy éjszakára és reggel egy forró fürdő után tovább indulni mások által életveszélyesnek tartott járművein. Valahol mindig a lehetőségek határait feszegette, de sohasem látványos erőszakkal.

1955-ben Mogyorósbányán templom felújításba kezdett. A belső díszítés stilizált népi motívumait tervezte és magas létráról saját kezűleg festette. Korát messze megelőzve újította meg a liturgikus teret: hazánkban először építtetett szembemisézésre is alkalmas kombinált oltárt (10 évvel a II. vatikáni zsinat előtt!).

• Magyarországon először ő kezdte varrni a liturgikus megújulás miseruháját, és a kívül viselős stólákat. Ennek terjesztése kapcsán nevezték paptársai „Ruha Gyulának”. Mosolyogva vette a kissé lenéző megnyilatkozásokat, azonban az idő őt igazolta.
• Csesztvén a paraszt-barokk templomban felismerte a XIII. századi épületet, és a vakolat megbontása alatt feltárta az eredeti falat és faragott köveket. Nyári szünidőben a teljes külső vakolat leverésekor az én tenyerem is hólyagosra törte a bontó szerszám. Munkája következtében került műemléki védelem alá a tatárkori templom, mely ma is gyöngyszeme a környéknek. Ottléte alatt a belső liturgikus tér is méltó kialakítást kapott: eredeti keresztkút és oltárkő került a szentélybe. Máig ható kétkezi tevékenyégének korszaka a 70-es években lezárult. Bulányi atya lelki közösségébe csatlakozva – a hivatalos egyházi irányvonal ellenére – a bázisközösségek gyarapodását és lelki növekedését nagyrészt a háttér biztosításával szolgálta.

Papi szolgálatának állomásai:

Szentelése: 1943. június 13. Esztergom

1. 1943 — Hidaskürt, plébános helyettes

2. 1943 — 1947 Ekecs, káplán

3. 1947 –– Prága

4. 1947 — 1948 Krusovce, káplán

5. 1948 — 1949 Sárfia, plébános helyettes

6. 1949 –– Krusovce, káplán

7. 1949 — 1952 Budapest, hitoktató

8. 1952 — 1953 Szécsény, káplán

9. 1953 — 1954 Dorog-bánya, kisegítő lelkész (börtön után)

A kisközis Bulányi Györgyön keresztül kapcsolódott be a csoportmunkába még az 50-es évek elején. Időnként hét-nyolc személyt is beletöm a csodakocsiba. Az Esztergomban állomásozó orosz katonáktól szerzi be előnyös áron a kincstári benzint. Legállandóbbnak egy felnőtt csoportja bizonyult. Hosszú éveken keresztül szolgálta őket, amíg csak értelmét látta. Mért szűnt meg értelmesnek látni munkáját? A tagok máshonnan is táplálkoztak, s olyan konzervatívak voltak, hogy Gyuszi nem remélte, hogy Jézus tanítványaivá tudja formálni őket.

Ifjúsági csoportkezdeményezéseit még kevesebb siker jutalmazta.

Trabantjával fel-feltűnik "Bokor-kisközik" legkülönbözőbb pontjain. Landol, mint gyóntató az ország legkülönbözőbb pontjain. Fáradhatatlan, bár egyre fáradtabb, s mondja, hogy nagyon sokat kell aludnia, hogy bírja. S közben lustasággal vádolja magát. Fiatalkorában utánament a Csehországba deportált csallóközi magyaroknak, Nagysápon rátaláltak a cigányok. Pumpolták, fosztogatták, még meg is verték.

Anyagi viszonyai mindig siralmasak voltak. Soha nem panaszkodott. Aranyosan viselte, ha kritizálták. Sokan kedvet éreztek okítani őt. Angyali türelemmel hallgatta. Egyszer az én jelenlétemben egy egyházmegyebeli pap magyarázott neki felsőbbségesen. Mikor kijöttünk megkérdeztem, miért tűrted? Hagytam beszélni, mert így gyorsabban el tudta mondani, amit akart. Én is neveltem: meghívott egy fiatal csoportjához, s formátlanul csinálta a dolgot - megítélésem és ízlésem szerint. Én is magyaráztam, s ő mosolygósan, bűnbánóan hallgatta, s fogadta erkölcseinek jobbulását.

Nála alázatosabb embert nem igen ismertem. Nem láttam dühösnek. Nem tapasztaltam, hogy fájót mondott volna valakinek. Nem tudom, hogy milyenek az igazi szentek, de én Gyuszit elfogadom igazinak (Kelt 1996. június 26-án, Óbudaváron – temetésére készülődőben).

Gyuszi bácsi tudta valahonnan, hogy felvidéki vagyok. Elmondta, hogy az 1943-as pappá szentelése után a csallóközi Ekecs község káplánja lett (az első bécsi döntés után a Csallóköz 1944 őszéig Magyarországhoz tartozott). Kértem, hogy beszéljen erről, mert anyai ágon egy dédanyám és egy ükanyám is ekecsi volt. Elmondta, hogy amikor viszszatért a csehszlovák fennhatóság, ő Ekecsen maradt, pedig magyarországi születésű lévén választhatott volna könnyebb utat is, visszakérhette volna magát Magyarországra. 1946 őszén, a Benes-dekrétumok idején összeszedték a szomszéd kisváros, Nagymegyer magyarjait, és vitték őket Csehországba, a szudétanémet vidékre kényszermunkára. Ő felkereste Lazik Ambrus nagyszombati püspöki helynököt. Közölte vele, hogy ha Ekecsről is viszik az embereket, akkor ő is velük szeretne menni. Lazik Ambrus püspöki helynök – nemsokára püspök – szlovák ember volt, aki tökéletesen beszélt magyarul. Ö felvette a kapcsolatot Josef Beran prágai érsekkel a csehországi magyar kényszermunkások körében végzendő lelkipásztori munka érdekében. Ekecsről 1947 januárjában, szedték össze a magyarokat kényszermunkára, és 20 fokos hidegben marhavagonokban történt a deportálás. Havasy Gyula Lazik Ambrus engedélyével velük ment mindenben vállalta a sorsukat. Csehországba érve felkereste Beran prágai érseket, aki azonnal működési engedélyt adott neki a Csehországba deportált magyarok között végzendő lelkipásztori munkára – akik akkor már hatvanezren voltak.

Vadkerty Katalin, a csehszlovákiai magyarokat ért kollektív jogfosztás történésze levéltári dokumentumok és visszaemlékezések alapján írta meg monográfiáját. Havasy Gyulára hivatkozva írja, hogy a Csehországba kényszermunkára érkező magyarokat "embervásár" fogadta, a cseh gazdák egymással is összevesztek, hogy ki vihesse magával azokat a családokat, ahol a legtöbb munkaképes ember volt.

Havasy Gyula nyolc felvidéki magyar papot "szervezett be" a Csehországba deportált magyar kényszermunkások közötti munkába. Elmondhatjuk, hogy ő alakította ki közöttük a szervezett lelkipásztori munkát. Szécsényi káplánként a hitoktatásához segédanyagokat készített. 1953-ban egy sokszorosítógép bejelentésének elmulasztása miatt letartóztatták és elítélték. Ekkor ő is kényszermunkás lett, mert a hét hónapot a tatabányai szénbánya földalatti tárnáiban kellett letöltenie. Onnan szabadulva, 1953 végén csatlakozott a Bulányi György által alapított Bokor Közösséghez. Bulányi György ekkor életfogytiglani ítélettel börtönben volt, és ez a veszély Havasy Gyulát is fenyegette.

A Bokor Közösségben ifjúsági munkát végzett, ami a hitoktatás keretein is túlment, az pedig már büntetési tétel volt. Ez a munka akkor konspiratív volt. Gyuszi bácsi elkerülte a másodszori letartóztatást. Sokat megélt papként dokumentumokat gyűjtött, ami az egyházüldözésnek az apró részleteire is kiterjedt. Ezt 1990-ben tudta kiadni, könyvének címe: A magyar katolikusok szenvedései 1944-1989. Mindezt lelkipásztori munkája mellett végezte. Havasy Gyula a munkálkodást soha nem hagyta abba, átélte azt, hogy "te pap vagy mindörökké". (Zsid. 5.6) 1996-ban halt meg Nagysápon a fáradhatatlan, örökifjú pap. Hamvai az óbudai temetőben, testvére sírjában vannak elhelyezve (Virt László).

Összeállította: Havasy István (2020. április).

-          és fényképekkel kiegészítette (PDF, KIK levéltárban)