Cikkek

Ferenc pápa húsvéti üzenetei közt mondta, hogy elsőként az asszonyoknak fog kelleni majd feltámadni, ha elmúlik a zártság, az általános karantén. Nem is csoda, hisz a Paradicsomban is Éva volt a “kezdeményező”. Ott, akkor mezítelenek (meztelenek) voltak, itt most maszktalanok leszünk. A bibliai utalás egy olyan intim lelkiállapotot sugall, ahol nincs mit szégyelni. Itt most majd lesz mit szégyelniük azoknak, akik a maszk lehullása után épp oly semmitmondó arckifejezésűek lesznek, mint maszkban.

Most fog kiderülni, ki hordott álarcot már a karantén előtt is. Olvassunk csak bele mélyebben a Biblia első lapjaiba: Ádám, hol vagy? Elrejtőztem, mert mezítelen vagyok... Ki mondta ezt neked? S a Teremtő meg sem várja a választ..., csak nem..., de igen. Majd a bűnbeesés után jön a jogos kiűzetés – gondoljuk mi, akik szorgalmassan jártunk gyerekhittanra. Akik a papi lelki szolgálatot gyónáson kívül is igénybe veszik, s ilyenkor, a lelkivezetéskor megcáfolom a “kiűzöttséget”, mindig azt a választ kapom, hisz benne van a Bibliában. Tévedés, csak a hittankönyvekben van, ott is csak a régebbiekben. A Teremtés könyvében, a jezsuita Káldi-féle magyar fordításban azt olvassuk: “kiküldte őket a Paradicsomból” (Gen 3, 23). Elképzelni persze lehet, megfesteni is a színes gyermek-bibliákban, ahogy a középkor nagy festői is ábrázolták, sőt a Sixtusi kápolnában Michelangelo is döbbenetesen be mutatja a “kiűzetést”.

Kiküldetés – az már enyhébb kifejezés, szinte küldetés, misszió. Az újabb bibliamagyarázók odáig is elmennek, hogy a “kicsalogatta” őket kifejezést használják. Gyertek, nektek itt kint dolgotok van, ott bent (a Paradicsomban) mondtam, hogy szaporodjatok, de nem látom, hol vannak az unokák? Jogos a Teremtő panasza, hisz első gyermekük is csak a kiküldetésben született. Akkor ott az asszony volt a kezdeményező, ezt Ádám is elismerte: az asszony adott és én ettem.... Most, hogy húsvét után négy-öt héttel végre szabadon ünnepelhetünk, ehhez először az asszonyoknak kell feltámadniuk (ahogy mondta a Pápa).

Képesek rá, hiszen Jézus feltámadásakor is a zárt ajtók mögül elsőként az asszonyok mentek ki, igyekeztek Jézushoz. Most, hogy újra “maszktalanok” lehetünk, arra kérnénk asszonyainkat, lányainkat: bátran vessék le a maszkokkal együtt minden eddigi (önvédelmi) álarcukat. Ne szégyeljék, hogy “nőből vannak”. Legyenek végre és szabadon igazi nők, mosolygós arcú, s bár ragyogó szemű, mégis szemérmes tekintetű, “bűnbeesés előtti mezítelen” Évák. Már az apostoli atyák is megmondták, hogy az Isten sem szégyelte ilyennek teremteni őket. Ne rejtegesség nőiességüket, lelki szépségüket, mely testükön át ki szeretne áradni a körülöttük lévő (csúnya) nagyvilágra. Fejezzék ki szabadon, amit gondolnak és éreznek. Merjenek azok lenni akik, varázslatosan szépek, káprázatos lények, gyönyörű nők – mint a vén Európa, mely most mosolygós szemű céltudatos lányokra, asszonyok után sóvárog.